Chapter One ~ Beautiful

KATNISS MONTGOMERY

-Niss! Ott leszel az esti bálon?-kérdezte felhevült állapotban Bethany, akit még sosem láttam ennyire pörögni. Nagyon izgatott volt, a bál miatt. Minden év második tanítási napjának estéjén rendeznek egy évnyitó bált. Az összes lánynak, s fiúnak ki kell öltöznie, megjelennie, s táncolni, csevegni kell egymással, miközben a háttérben huszonegyedik századi zene szól. Ja, s tetézésképpen egy csomó kaja és pia lesz, de ami a legjobb az egészben, hogy másnap nem kötelező iskolába jönni, mivel az egész kis összejövetel olyan hajnali háromig tart. Ez mind szép és jó, viszont nekem semmi ruhám sincs, melyet erre a "szuper" alkalomra felvehetnék. Mint látjátok, nem lelkesedek ezért az egész, 'bál dolog'ért.
-Persze, hogy ott leszek. Hiszen kötelező.-adtam legjobb barátnőm tudtára, kinek szemei azonnal felcsillantak, ahogy meghallotta, hogy én is ott leszek.
-Szuper. Órák után ugyanitt találkozunk. Vásárolni megyünk.-kacsintott rám.-Sue is velünk jön, mivel A megkért, hogy vigyük magunkkal a húgát is.
-Ez remek, de Beth.. Nekem egy vasam sincs.-sóhajtottam nagyot.
-Mire valók a barátok.-kacagott fel halkan, nyomott egy puszit arcomra, s el is tűnt. Tényleg semmi kedvem ehhez az egész bulihoz, de mivel kötelező, ezért eljövök, s hogyha eljövök, akkor kell szereznem egy ruhát, mely az 'elmegy' kategóriába tartozik. Nem akarok csúnya lenni, viszont túl feltűnő sem. Ennek az egész bálnak van még egy apró kis kikötése, mely nem más, minthogy párokban kell megjelenni. Szerencse, hogy Aaron már tegnap felajánlotta, Ő lesz a párom. Pontosabban nem is felajánlotta, inkább kijelentette, de sebaj, hiszen nekem nincs vele ellenvetésem. A tanítás egyébként ugyanúgy telt, mint az összes többi. Ma nem volt franciám, így nem láttam a jóképű tanár urat sem, de különösebben nem is zavart. Aztán mikor az utolsó óráról is kicsöngettek, megindultam a kijelölt hely felé, ahol már Beth és Sue vártak rám.
-Induljunk!-sikított fel Beth, s betuszkolt minket az autójába. A plázáig az egész utat végig beszéltük, aztán mikor megérkeztünk, azonnal megrohamoztunk egy boltot, melyben estélyi göncökkel bővítheted ruhatáradat. A két lány, vagy harminc ruhát leakasztott, miszerint gyönyörűek, s mindenképp meg fogják venni, ám én egyetlenegy megfelelő maskarát sem találtam. Nem is értem mire ez a hatalmas fesztivál, hiszen ez csak egy bál lesz, mely nem az első, és nem is a második lesz, hanem a sokadik. Beth kilépett az öltözőfülkéből, immár a hetedik ruhát próbálva, ám ez a ruha más volt. Rövid volt, felsőrészén fehér, alul fekete, s az egész csillogott. Mintha ráöntötték volna barátnőmre. Tökéletesen állt rajta, s a hozzá választott cipővel még szebb volt. Kiemelte formás fenekét, s hosszú lábait. Volt egy olyan megérzésem, miszerint ezt a ruhát fogja viselni az este.
-Csodálatosan nézel ki!-mosolyogtam rá biztatóan, mire Ő is elmosolyodott.
-Úgy gondolod?-kérdezte, s arcán még mindig ott virított az a hatalmas mosoly, mely az öröm jele volt. Az öröm, mely a ruha, s a dicséret felé irányult. Na meg felém.
-Természetesen. Neked este ebben a szerkóban kell lenned, s nincs apelláta.-kötöttem lelkére, mire Ő egyetértő bólogatásba kezdett. Aztán kilépett Sue az öltözőből, egy borzalmas ruhában, mely egyáltalán nem állt jól neki. Mi azonnal ellenezni kezdtük, s Ő is belátta, nem ez lesz az a ruha. Aztán végigmérte Bethanyt, s szemei felragyogtak.
-Asszem, neked megvan a 'nagy Ő'.-viccelődött Susanne, majd visszament a fülkébe, s lecserélte ruháját, mely immáron a sokadik volt, de aztán kilépett, egy olyan ruhában, melyre azonnal rávágtuk a 'fantasztikus' jelzőt. Pink selyemruha volt, mely egyik lábát takarta csak, így Sue megvillogtathatta csodás, hosszú lábait. Felül pánt nélküli, lábán pedig arany cipő. Úgy tűnt, már mindkét lány megtalálta a tökéletes - ahogyan Sue mondaná 'nagy Ő't - ruhát, kivéve én. Mindegyikkel volt valami bajom. Az egyik túl rövid, a másik túl hosszú, az egyik túl mintás, a másik túl sima.. Mindegyiken volt valami, ami nem jött be. A lányok kifizették ruháikat, s elindultunk kifelé a boltból, de félúton megálltam, ugyanis megtaláltam A ruhát. Földig érő, fekete ruha, mely deréknál kivágott, s a felső része bőr. Első látásra beleszerettem, s mikor felpróbáltam, egyre jobban, és jobban imádtam. Tökéletes volt.
-Gyönyörű vagy! Ez a ruha, egyszerűen fantasztikus, és rajtad.. Tökéletes!-ugrándozott tapsolva Bethany, majd a nyakamba ugrott, s ölelgetni kezdett. Elsétáltunk a pénztár felé, ahol Bethany megvette nekem a ruhát. Én persze a lelkére kötöttem, hogy amint lesz pénzem, visszaszolgáltatom a ruha árát, de Ő csak azt hajtogatta, hogy vegyem ezt az egészet, egy elő szülinapi ajándéknak. Tíz hónap múlva lesz a születésnapom, de sebaj. Mikor hazaértem, azonnal elkezdtem a készülődést, ugyanis már csak órák választottak el az indulásól. Hajamat kivasaltam, így az majdnem derekamig ért, arcomra csak minimális mennyiségű sminket kentem, a ruhához pedig egy szegecses kézitáskát választottam, fekete bőrtűsarkúval. Mikor kész lettem, megetettem a cicusomat, s elindultam a hatalmas, hófehér intézmény felé, melynek neve: egyetem. Kicsit kezdtem izgulni, hiszen az este még csak most kezdődik el. Mikor beléptem az iskola tornatermébe - ahol a rendezvényt tartják - szemem jobbra-balra cikázott, s barátaimat kerestem, persze sikertelenül. Egy ideig még bolyongtam az emberek között, aztán úgy döntöttem, iszok valamit. Megindultam az italos pult felé, ahol töltöttem magamnak egy pohár pezsgőt - nagykorú vagyok, így hát szabad - s leültem. Nagyságrendileg negyed órája ülhettem ott, mikor éreztem, hogy valaki vállamhoz ér, s még mielőtt megfordulhattam volna, megszólalt.
-Gyönyörű vagy!-az említett személy nem más volt, mint.....