Interview

Mesélj egy kicsit magadról. Hogy kezdtél bele a blogolásba? 

Először is szeretném megköszönni, hogy válaszolhatok ezekre a kérdésekre, nagyon hálás vagyok mindenért! Nem is tudom mit mondhatnék magamról... A nevem Vivianne, tizenöt éves leszek februárban, és most fogom kezdeni a gimnáziumot, de már most rengeteg emberrel megismerkedtem. Pesttől harminc kilométerre élek, de ha idősebb leszek ki szeretnék költözni külföldre, ezért is tanulok angolt és németet egyaránt. Hogyan is kezdtem el blogolni? Nos, már évekkel ezelőtt elkezdődött nálam az írás iránti szenvedély, de akkoriban még csak papírra vetettem az ötleteimet, amiket a későbbiekben ki is dobtam, ugyanis rájöttem, hogy rémesek. Aztán - körülbelül - egy éve elkezdtem életem első blogját, ami botrányos kinézettel, és sablonos történettel rendelkezett. Ezt a blogot utána töröltem, és egy ideig hanyagoltam a virtuális sztorik írását... Januárban megint belekezdtem, s az akkori történetemet sikeresen le is zártam. Azóta több blogba is belevágtam, ezek közül az egyik az Impossible Love.

Az ismerőseid tudják, hogy vannak úgynevezett rajongóid, akik imádják az írásod?

Csupán nagyon kevés olyan ismerősöm van, aki tud arról, hogy én blogot vezetek. Sőt, hogy őszinte legyek, összesen két ember tud róla az ismerőseim körében! A tíz éves húgom, és a tizennégy éves unokatestvérem. Úgy gondoltam, hogy ezt a kis hobbit inkább megtartom magamnak. A blogolás nekem egy amolyan menekülési pont... Mikor rossz napom van, leülök, és blogolok. Nem szeretném, ha a szüleim, vagy a családom olvasná a blogjaimat.

Honnan jött az ötlet, hogy te egy ilyen blogba fogsz belekezdeni?

Az alap ötlet már egy ideje megvolt a fejemben, csupán a megvalósításával voltak problémáim. Folyamatosan szőttem a fejemben a szálakat, és mindig egy kicsit hozzátettem a történethez, s ezek a szálak alakították egésszé a sztorimat. 

A szereplőket alakító sztárokat mi alapján választottad ki? 

Mivel Justin Bieber nagy kedvencem, nem is volt kérdés, hogy ki legyen a történetem férfi főszereplője. Justin kanadai, ennek köszönhetően anyanyelvi szinten beszél franciául. Így lett belőle franciatanár. A többi szereplőt mind-mind szimpátia alapján választottam. Megterveztem a viselkedésüket, a stílusukat, és ahhoz illő embereket választottam ki. 

Leighton Meester alakítja, ha jól látom a főszereplőt. Mi alapján választottad ki pont őt?

Igen, jól látod. Igazából ez nagyon egyszerű. Szerettem volna egy fiatal, csinos, barna hajú lányt, akire ha ránéz az ember, azonnal az "intelligencia" szó jut eszébe. Nos, nekem Leighton ilyen. Szerintem Ő egy gyönyörű lány, megfogó kinézettel. 

Szoktál kritikákat kérni a blogodról? Ha igen akkor, hogy szoktál reagálni a negatív, pozitív véleményekre?

Szoktam kérni, de nem sűrűn. Mindig próbálom megfogadni a tanácsokat, és javítani a hibákon. Nem mondom, hogy nem szomorítanak el a negatív vélemények, mert szerintem nincs olyan ember, aki nem érzi rosszul magát egy-egy negatívum miatt, de próbálom pozitívan felfogni a dolgokat, és javítani az említett dolgokon. A pozitívumok miatt nagyon boldog szoktam lenni. Tényleg. Elolvasok egy olyan kritikát, amiben dicsérik a blogom, és ez az egész napomat fel tudja dobni. Nagyon jó érzés. 

A többi bloggerinával szoktad tartani a kapcsolatot? Ha igen akkor kikkel?

Igen, van néhány bloggerina, akikkel jóban vagyok! Többek közt Briana T., Ever, Chloe D., Faith Sun, Boggie L., Sophie N. - közös design blogban dolgozom együtt velük, így egyértelmű, hogy szoktunk beszélgetni. 

Elgondolkodtál már azon, hogy bezárd a blogot? Ha igen miért akartad megtenni?

Őszintén szólva: nem. Az előző blogomnál volt egy-két kiborulásom, mikor egyetlen hozzászólás sem érkezett, és akkor úgy éreztem, nincs miért tovább folytatnom, de aztán rájöttem, hogy attól még, hogy nem kommentelnek, attól még olvassák. Ennél a blogomnál minden részhez minimum három-négy hozzászólás érkezik, szóval nincs okom panaszra, ráadásul rettentően a szívemhez nőtt a blog, úgyhogy semmi pénzért nem zárnám be, és amúgy is, már csak három rész, és egy epilógus van hátra. 

A blog új kinézetét Samantha Row készítette. Mi alapján döntötted el, hogy Ő legyen az aki a blogod következő kinézetét elkészíti?

Samantha már több blogom kinézetét is készítette, és mindig száz százalékosan meg vagyok elégedve a munkáival, ezért is döntöttem mellette. Az előző design is csodálatos volt, de mivel nyár van, szerettem volna egy olyan designt, amiben kicsit több az élet. Így jött képbe Sam. 

Melyik részeket szereted jobban megírni? A leíró részeket vagy párbeszédeket?

A leíró részeket jobban szeretem, mert úgy érzem, hogy olyankor jobban ki tudok bontakozni. Mikor leírok egy-egy helyiség, vagy ember kinézetét, olyankor mindent a fantáziámra bízok, és ez egy kicsit közelebb áll hozzám, de a párbeszédeket is szeretem, mert olyankor pedig én alakíthatom a szálakat, és egy-egy ember személyisége így alakul ki. 

Melyik az eddigi kedvenc részed? Miért pont az?

A kedvencem a tizenhetedik rész volt, azaz amit utoljára írtam meg. Ebben a részben a történet háromszázhatvan fokos fordulatot vesz, és úgymond minden megváltozik. Sokat kellett kutatnom ahhoz, hogy meg tudjam írni a részt, és nagyon nagy beleéléssel kellett megírjam, hogy az olvasók át tudják élni Kat helyzetét. Azt akartam, hogy mindenki aki elolvassa, gondoljon bele, milyen is lenne, ha közölnék vele: 5-6 hónapod van már csak.. 

Voltak gondjaid a helyesírással? 

Nem. Néha volt olyan, hogy szóismétlések voltak, és nem találtam egy-egy szónak megfelelő szinonimát, de olyankor az interneten rákerestem, és próbáltam mindent a fejembe vésni, hogy legközelebb már ne kelljen "segítséget kérnem". 

Esetleg van egy vicces sztorid, ami fejezetek írása közben történt, vagy bármi más ami a blogodhoz köthető?

Hirtelen egy történet jutott eszembe, bár szerintem nem annyira vicces. Akkoriban ez éppen irtó kínos volt számomra.. Minden részt az unokahúgom olvas el elsőként, és ez aznap is így történt. Megírtam a részt, utána pedig Facebookon átküldtem neki. Legalábbis én azt hittem. Aztán kiderült, hogy egy teljesen más személynek továbbítottam a fejezetet. Ezzel a személlyel szerintem életemben két szót beszéltem, az is a "szia" volt. Nos, elég kellemetlen volt utána magyarázkodni, hogy ezt valójában nem neki szántam, csak félrement az üzenet. 

Mit üzennél az olvasóidnak?

Először is szeretném megköszönni nekik, hogy ennyi részen keresztül is kitartanak mellettem, és olvassák a történetemet! Nélkülük ez nem ment volna, szóval rettentő hálás vagyok mindenért. Köszönöm, hogy a rosszabb napokon is mellettem állnak, és egy-egy szörnyű részhez is olyan lelkesen kommentelnek, mint a többihez! Mindent köszönök nekik, és nagyon szeretem Őket!

Hogy tudnád ajánlani a blogodat? Mit találhatnak ott az olvasók?

Ez egy nehéz kérdés, még nem igazán gondolkoztam ezen, de akkor megpróbálom pár szóban összeszedni. Akit érdekel egy különleges tanár-diák viszony, esetleg egy halálos betegség, vagy életreszóló barátságok az mindenképp nézzen be hozzám.