Prologue ~ New Teacher

Drága Olvasók!

Az Impossible Love című blog hivatalosan is megnyitja kapuit, 2014. 03. 17.-én. Megérkeztem a prológussal, mely után még összesen 30 rész lesz, s egy epilógus. A történet főszereplője Katniss Montgomery, és Justin Bieber. Nyomon követhetitek a két fiatal románcát, melyet nagyon sokan elleneznek majd, s melyet nagyon sokan meg akarnak akadályozni. Vajon elég erős a két huszonéves kapcsolata, hogy kibírja a megpróbáltatásokat? Tarts velem, s megtudhatod. Az első részt, nagyságrendileg két hét múlva tudom hozni, de lehet, lesz három is. Nagyon sajnálom, hogy ilyen időközönként fogok tudni részekkel szolgálni, de az iskolában nagyok az elvárások, s ezen kívül még két blogot is vezetek. Amint vége a sulinak, hetente tudok majd részekkel szolgálni nektek, addig is kitartás, remélem szeretni fogjátok, s ehhez a részhez is kaphatok egy-két kommentet.
V.

KATNISS MONTGOMERY

Azt az időt, melyet eddig a földön töltöttem elvárásokkal tele, gátlásosan éltem. Mindig, mindenkinek megakartam felelni, s folyton-folyvást azt tettem, melyet mások kértek. Sosem járok bulizni, nem iszom alkoholt, otthonülő lány vagyok, amolyan szürke egér, aki megvegyül a tömegben, de ez nekem pont jó. Tizenhét éves korom óta, talán az volt a legjelentőségteljesebb esemény az életemben, mikor elköltöztem otthonról. Azóta egy Seattle-i, kis lakást bérlek, melyben egyedül létezem, s élem unalmas mindennapjaimat. Vagyis, a macskámmal hópihével. Lehet, hogy az én tündérmesém nem úgy fog véget érni, mint a mesékben, azaz nem találom meg a hercegemet, akivel örökkön-örökké együtt leszünk, s aztán egy sírba temetnek minket. Nem. Ez az én esetemben nem így lesz. Én szerelemmentesen, nagyságrendileg tizenöt macska társaságában fogok elhalálozni, s a síromon előreláthatólag az alábbi felirat fog ékeskedni: Belehalt a magányba, s az unalomba. Igen, az én tündérmesém így fog kinézni, már ha ez nevezhető tündérmesének. Viszont, azért mégis van valami jó ebben az egészben. Seattle legnevesebb egyetemének végzős hallgatója vagyok, s kitűnő tanulmányi átlagomnak köszönhetően ösztöndíjat kaptam, ami pont kapóra jön, mivel, az én kis munkámmal, egy havi tandíjat, cirka két év alatt tudnék finanszírozni. A mai nap különleges. Pontosabban.. Nem is az. Hiszen ez csak a végzős évem első napja. Új év, új diákok, új tárgyak, új tanárok. Az iskola összes lánya - és néhány fiúja - felajzva várja az új francia szakos tanárt. Persze senki sem várná ilyen lelkesedéssel, ha nem egy huszonkét éves, irtózatosan jóképű férfiről lenne szó. Én pechemre még nem láttam - na majd ma - de Beth elmondása szerint igazi álompasi. Persze Bethany egy éve párkapcsolatban él, így Ő nem fog nyomulni. Mondjuk én sem, mivel alapból nem vagyok az a rámenős típus, mint amilyen Aaron húga, Sue, más okból pedig, a tanár-diák kapcsolatot büntetik az országban. Milyen furcsa is lenne, ha együtt lennék az egyik oktatómmal. Beérve az iskolánk kapuján, megcsapott az a friss, iskolaszag, melyet néha szeretek, legtöbbször viszont ki nem állhatok. A folyosó tele volt kialvatlan fejű, másnapos diákokkal. Így jár az, aki szeptember elsején nyárzáró buliba megy. Én ennyire nem vagyok hülye, viszont Beth és Aaron igen, így Ők is elvegyültek a sok bágyadt, fiatal között. Az a legrosszabb az egyetemben, hogy míg egy általános iskolában, vagy egy gimnáziumban, az első napon, még csak amolyan, nyári hangulat van, tanulás, és házi feladat nélkül, itt már első nap is kőkemény oktatás folyik. Rápillantottam a kezemben pihenő órarendre, mely szerint az első órám a francia. Szuper, legalább megismerhetem - a lányok köreiben már híressé vált - tanárt. A terembe érve megpillantottam pár fiút, de velük nem vagyok jóba, - igazából még a nevüket sem tudom - tehát helyet foglaltam, s figyelmen kívül hagytam Őket. Belenyúltam válltáskámba, - mely mostanra már lekerült vállamról, s padom mellett foglalt helyet - s kivettem belőle kedvenc kötetemet, melyre nagy, fehér betűkkel az alábbi volt írva: A szürke ötven árnyalata. Csakúgy faltam a sorokat, s észre sem vettem, becsöngettek. Az osztály többi - francia szakos - tagja is beszállingózott a terembe, s mindenki helyet foglalt. Mellém Sue vágta le magát, aki Aaron húga. Apropó Aaron, Ő és Beth német szakra járnak, így ezeken az órákat külön terembe töltjük.
-Kíváncsi vagyok az új tanárbácsira.-súgta oda nekem pajzán vigyorral arcán, amitől én felkuncogtam, s észre sem vettem, hogy belépett az ajtón az igazgató, s mögötte egy jól szituált, magas, izmos pasas, aki tényleg elég jól nézett ki, de mint már megmondtam, ezt büntetik az országban, így gyorsan le is mondtam az új 'tanárbácsiról.'
-Szervusztok osztály! Mint már tudjátok, én az egyetem igazgatója, Dr. Howard vagyok, de ezt a fiatalembert még senki nem ismeri. Hagy mutassam be nektek, az új franciatanárotokat, akivel a hét mindennapján találkozhattok, Mr. Biebert. Mindenki viselkedjen normális.-mért végig minket fenyegetően, amin mi csak halkan nevettünk. Mi, azaz Sue és én. Az osztály többi diákja hangos nevetésbe tört ki, s még Mr. Bieber is mosolygott.-Át is adnám a szót. Sziasztok.-mondta, zárómondatként, majd elhagyta az osztálytermet.
-Sziasztok Srácok! Justin Bieber vagyok, az új franciatanár. Láthatjátok, hogy alig pár évvel vagyok idősebb mint ti, így aki akar nyugodtan tegezhet. Lehetek Justin, Juss, de akinek jobban tetszik, az hívhat Mr. Biebernek. Anyanyelvi szinten beszélek franciául, s évekig Párizsban éltem. Ha, bármi kérdésetek van, esetleg rólam, akkor azt most tegyétek fel. Próbálom mindenki nevét minél előbb megjegyezni, s ígérem mindenben segítségetekre leszek.-fejezte be monológját, s a végén villantott egy ezer wattos mosolyt, melytől az összes lánya elolvadt, kivéve én. Értelemszerűen belülről már én is szétfolytam, de nem vagyok annyira könnyű vérű, hogy ezt ilyen nyíltan ki is mutassam, mint az osztály lányainak nagy része. Az óra továbbá úgy telt, hogy mindenki kérdezgetett Mr. Bieberről, - nem fogom Justinnak hívni - Ő pedig rólunk. Én csendben meghúzódtam, és meg sem szólaltam, csak egyszer, mikor a nevemet kérdezte. Miután elmondtam neki, halkan megismételte, azután pedig hozzátette, 'Szép név.' Nekem ennyi kellett s fülig pirosodtam. Ezért az óra hátralevő részében kerültem a szemkontaktust, s a beszédet. A nap további része szintén szörnyen ingerszegényen telt. Mindenki Bieberről beszélt, kivéve Aaron, ezért én végig vele voltam, s általában a könyvemet bújtam, míg Ő mellettem smsezett. Öt órakor jutottam haza, otthon megetettem a macskát, tanultam, s este nyolckor bevettettem magam a fürdőkádba. Ott húsz percen keresztül, csak áztattam magam, aztán eloszlattam testemen a cseresznye illatú tusfürdőmet, s lefürödtem. Mikor végeztem, azonnal ágyba bújtam, mivel tudom, a holnapi nap húzós lesz, és nem lenne jó fáradtan bemenni.