Chapter Five ~ Sorry

KATNISS MONTGOMERY

Az ajtóban, egy nálam fél fejjel magasabb, gyönyörű lány állt. Dús, sötétbarna, szinte fekete haja lágyan omlott vállára, s egészen melléig leért. Arcberendezése hibátlan volt, bőre sima. Barna, ragyogó szemeit rajtam pihentette, miközben én végigmértem Őt. Fehér csipkehaspólót viselt, szürke csőfarmerrel, és egy otthoni mamuszkával, mely fehér volt, és apró, rózsaszín szívecskék borították. Volt egyfajta latinos beütése a velem szemben álló hölgyeménynek, de nem tudtam volna pontosan megmondani, hogy honnan is származhat, viszont egy dologban biztos voltam. Egy ilyen lánnyal szemben semmi esélyem sem lenne.

- Segíthetek? - kérdezte, én pedig megbizonyosodhattam arról, hogy a hanglejtése is tökéletes, bár volt egy kis akcentusa. Elgondolkoztam azon, vajon mit mondhatnék neki, aztán a legésszerűbb dolognál maradtam, mely ilyen esetben ésszerűnek mondható.

- Mr. Bieber-t keresem. Az egyik tanítványa vagyok - vettem elő angyali mosolyomat, hogy meggyőzőbb legyek. A nálam egy-két évvel idősebb, számomra még mindig ismeretlen lány bólintott, aztán beljebb invitált a lakásba. Meglepett, hogy ilyen könnyen beenged, de nem volt ellenemre.

Azt azonnal elkönyvelhettem magamban, hogy a ház belülről kétszer olyan szép, mint kívülről. Mindent festmények, szobrok, és antik bútorok borítottak.

A lány ment elől, én pedig követtem Őt. A nappalin keresztül eljutottunk egy sötétbarna lépcsőig, melyen felgyalogoltunk az emeletre. Ott szétágazódott a folyosó jobbra, és balra. Mindenhol szobák voltak, mi pedig jobbra fordultunk be, s benyitottunk a harmadik szobába. Egyébként annyi helyiség volt, hogy képes lettem volna akár eltévedni, de ez most mellékes. Justin az ágyon feküdt, arca meggyötört volt, biztosan beteg. A fiatal lány leült mellé, s a fiú dús hajába túrt. Itt már rájöttem, hogy biztosan több van köztük, mint szimpla barátság. Csak álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség, arra várva, hogy kettesben tudjunk maradni Justinnal.

- Selena, kérlek kimennél pár percre? - tette fel a kérdést, ami számomra inkább hangzott utasításnak, mintsem, hogy kérésnek. A csaj, aki ezek szerint a Selena nevet viseli fogta magát, s kiviharzott a szobából, de előtte arcon csókolta Justin-t.

Miután Selena kiment, kínos csend telepedett le kettőnk közé, feszengve álltam ott, s vártam. Pontosan nem is tudom, hogy mire.. talán arra, hogy megnyíljon alattam a föld. Mivel ez nem következett be, vettem egy mély levegőt, ám mielőtt megszólalhattam volna, Justin belekezdett mondandójába. 

- Figyelj Katniss, tudom, hogy ez most hülyén fog hangozni, és nem is értem miért magyarázkodok neked, de semmi sincs köztem, és Selena között. Régen együtt voltunk, de most már csak barátok vagyunk. Tudom, hogy nem kerestelek, és nem látogattalak meg az elmúlt két hétben, de én is lebetegedtem, és persze, ez nem mentség, hiszen ott a telefon, de .. - itt elhallgatott, ami eléggé meglepett, hiszen vártam volna a befejezést. Mikor azt mondta, hogy semmi sincsen köztük, éreztem valamit. Talán megkönnyebbülést, de nem vagyok biztos benne. 

- Igazad van. Tényleg nem mentség. Azt hittem, hogy alakul kettőnk között.. Valamiféle barátság, de úgy látszik tévedtem - feleltem nyersen, legbelül pedig már összetörtem. Justin arca nyugodtból, kétségbeesetté vált, s úgy szólalt meg.

- Barátok vagyunk, Niss! - suttogta, miközben szemei rólam, áttértek a padlóra, s azt pásztázta. Zavarban volt, és ez igencsak meglepett engem. Nem szokásom zavarba hozni másokat.. Megesett rajta a szívem, s akármennyire is büntetni akartam, odamentem hozzá, és megöleltem. Mikor hozzáértem, valami furcsát éreztem. Nem tudom megmondani pontosan, hogy mit, de nagyon megrendített.

Ölelésünknek Selena vetett véget, aki boldogan rohant be a szobába, s azonnal csacsogni kezdett.

- Ú! Katniss a neved, ugye? - kérdezte vigyorogva. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy végig itt állt az ajtóba, és hallgatózott. Honnan a fenéből tudná a nevemet, ha nem innen? Esetlenül bólintottam, majd vártam, mit is akarhat. - Lenne kedved velem eljönni shoppingolni? Juju most úgyis az ágyat nyomja, én meg nem ismerek senkit a környékről - vette elő angyali vigyorát, de én egy szónál lefagytam. Juju. Komolyan így becézgeti Justint? Ez azért elég furcsa..

Az előző esetlen bólintásomat egy újabb követte, hiszen nem akartam magamra haragítani Szélvészkisasszonyt.

***

- Ez a ruha jól áll? - kérdezte, hatalmas vigyorral arcán Selena. Éppen egy fekete, műbőrből készült ruhát próbált fel, mely alul combtetejéig ért, felül pedig dekoltázsig, s középen volt egy strasszkövekből kirakott fűző, melyet nyakkörül kellett megkötni, ezzel elérve, hogy ne csússzon le a ruha.

- Csodálatos vagy benne - mosolyogtam rá kedvesen, bár már teljesen ki voltam készülve. Másfél órája mást sem hallgatok, csak Selena csicsergését a ruhákról, s én még egyetlenegyet sem próbáltam fel.

- Akkor ez jó lesz a holnapi estére - mosolygott rám sejtelmesen, nekem pedig felszaladt a szemöldököm, s kérdő pillantásokat lövelltem felé. Arckifejezésem láttán elmosolyodott, aztán felvilágosított az imént említett dologról. - Justin holnap este étterembe visz. Megbeszéltük, hogy megpróbáljuk újra.. Együtt - kuncogott Selena, s arcán inkább volt győztes mosoly, mintsem hogy vidám. Meglepődtem, és kicsit meg is bántódtam, mivelhogy Juss azt mondta: csak barátok.

- Nekem most.. Izé, mindjárt visszajövök - mondtam, aztán kirohantam a boltból. Nem akartam Sel előtt szétcsúszni.

Rohantam át a tömegen, a legközelebbi mosdót keresve, hogy egy kicsit megmossam az arcomat, s lenyugodjak. Ez lett volna a célom, ám útközben nekimentem valakinek. Majdnem mindketten elestünk, ám az ismeretlen srác erős karja elkapott.

- Sajnálom - motyogtam erőtlenül, aztán tekintetemet felvezettem egészen arcáig, s meglepődötten néztem szembe...