Chapter Four ~ Surprising Things

KATNISS MONTGOMERY

Az elmúlt két hetem minden napja ugyanúgy telt. Egész nap feküdtem, bár pár nappal ezelőtt már elmúltak a fájdalmaim, így talpra álltam, s elvégeztem a teendőimet. Tizennégy napból minden áldott nap eljött hozzám Bethany, órákig csak fecsegtünk, s rettentő jól éreztük magunkat, az ellenére, hogy nem bírtam mozogni. Néhányszor a többiek is meglátogattak, de egy valaki nem. Justin.. Az első nap jött el hozzám először, és utoljára. Ez nagyon bántott, hiszen azt hittem, elkezdett kialakulni kettőnk között valamiféle barátság, de úgy látszik tévedtem. Mit is gondoltam? Hiszen Ő az egyik tanárom, aki ráadásul atom jóképű is. Lehet, hogy ebben a két hétben már összejött, egy hozzávaló, gyönyörű tanárnővel, s engem már el is felejtett. Igen.. Egy ilyen férfinél számításba jöhet a barátnő. Csak egyetlen egy dolgot nem értek, az pedig az, hogy miért érdekel ez engem? Miért foglalkoztat ennyire? S miért vagyok féltékeny, a képzeletem által kreált vörös hajú biológia tanárnőre? Talán azért, mert évek óta Ő az egyetlen személy, aki igazán törődik velem, s akivel jól éreztem magam. Igaz, hogy ott vannak a barátaim, de Justin más.

Ő tényleg egy olyan férfi, akire a nőknek szüksége van. Nem csak helyes, de figyelmes, és odaadó is. Nekem is ilyenre van szükségem, de nem egy tanárom személyében. Ez az egyetlen bökkenő, ami a kettőnk tökéletes kapcsolata közé áll. Na meg az, hogy sosem szeretne bele, egy ilyen tökéletlen balfék lányba, amilyen én vagyok. Hiszen csak én lehetek olyan béna, hogy önként sétálok ki a száguldó autó elé, bár legyen mentségemre, hogy nem figyeltem oda. És igen, megint Justinnál kötünk ki, mert Ő mentett meg. Ezzel is azt bizonyítva, hogy mennyire szeretetreméltó ember. Nem mindenki lett volna képes rá, hogy megmentsen. Sőt.. szerintem a tanáraim közül sokan mosolyogva nézték volna végig, ahogyan elüt az autó, mert bár kitűnő tanuló vagyok, az én viselkedésem sem makulátlan.

A suliba vezető út unalmasan telt, s végig azon agyaltam: vajon mit fogok mondani Justinnak, mikor találkozunk? Talán semmit. Lehet, hogy levegőnek fog nézni. 

Belépve a hatalmas épületbe, tekintetek milliói tapadtak rám. Újonnan én vagyok a szegény áldozat, aki majdnem meghalt. Mindenki sajnál, és mindenki részvétet kíván. Komolyan.. Ez nagyon nevetséges. Nem halt meg senkim, csak balesetem volt. Elsétáltam a szekrényemig, s kivettem belőle a fizika órára szükséges holmikat, majd csöndben elsétáltam a teremig, levágtam magam egy üres padba, s vártam.

Egy idő múlva Beth pattant be mellém, és rögtön csicseregni kezdett, a tegnap esti moziról, ahová Chrissel ment. Apropó Christian. Egyik nap eljött hozzám, és megbeszéltük a dolgot. Mélységesen sajnálta a történteket, hiszen az egész az alkohol hatására történt. Megegyeztünk, hogy nem szólunk a dologról Bethanynek, mivel elég jól megvannak most. Bár nem szeretek hazudni a legjobb barátnőmnek, de csak az Ő érdekében teszem, úgyhogy ez a dolog Chris, és az Én titkom marad.

A nap további része irtó unalmasan telt, Justinnal egyáltalán nem találkoztam, ami nagyon aggasztott, hiszen iskolában sem volt ma. Francia órára Mrs. Talbot jött be, s csupán annyit mondott, hogy: a tanár úr megbetegedett. Miután a hetedik órámról is kicsöngettek, elhatároztam, hogy elmegyek Bieberhez, meglátogatni Őt.

Őrjített a kíváncsiság, hogy vajon mi történhetett vele, hiszen lassan két hete semmi hír róla, és még iskolába sem jött, pedig Ő egy tanár. Azoknak általában bent kéne lenniük, mert ez a munkája. Akkor biztosan van valami problémája, ami miatt nem jött.

Mivel múltkor sokat beszélgettünk, megtudtam, pontosan hol is lakik. Igazából elég közel az egyetemhez, ezért haza sem mentem, hanem táskástul indultam meg, drága franciatanáromhoz.

Útközben az agyam ezerrel pörgött, s végig azon gondolkoztam: még nem késő visszafordulni. Mi van, ha direkt nem keresett? Lehet, hogy már nem kíváncsi rám, mert megunt. Az is megtörténhet, hogy elküld a francba, sőt az is, hogy nem lesz otthon.

Aztán kíváncsiskodó természetem felülkerekedett rajtam, s végül elment.

Megálltam, a hatalmas ház előtt, melyre meglepő pillantásokat lövelltem. Azon gondolkoztam, jó helyen járok-e, de mikor megláttam a "Bieber" feliratot, megbizonyosodtam róla, hogy igen.

A kert tele volt szebbnél szebb növényekkel. Mindenhol nárciszok, orchideák, tulipánok.. Hatalmas szökőkút, melyben -számomra ijesztő- vízköpőből távozik a víz, több irányba. Félszemmel látható a hátsókert egy része, melyben egy hatalmas, beépített medence foglal helyet, mellette napozóágyakkal. A kertnek egy részén, ahol beton volt, három autó parkolt. Egy piros Ferrari, egy párducmintás Audi, és egy fekete Range Rover Nem gondoltam volna, hogy Justin ilyen helyen lakik, ilyen igényes környezetben, ráadásul egyedül.

Gondolataim annyira elkalandoztak, hogy fel sem tűnt, már vagy tíz perce tétlenül állok az ajtóba. Tenyeremet a csengőre helyeztem, de nem nyomtam le, inkább hezitáltam. Nem voltam biztos benne, hogy ezt kell tennem, de végül lenyomtam a csengőt, s azonnal meg is bántam.

Várnom kellett pár percet, mire az ajtó kinyílt, s legnagyobb meglepetésemre...