Chapter Six ~ Double Date

KATNISS MONTGOMERY

Ott állt előttem, teljes életnagyságban.. a gimnáziumi 'ellenségem', Dylan Rosati. Meg kell mondjam, elég helyes fiú lett belőle, bár akkoriban sem volt csúnya, csak valahogy az egoizmusa elnyomta a kinézetében rejlő szépséget. Dús, sötét barna haja az ég felé meredt, hatalmas, ragyogó kék szemei rajtam pihentek. Elkerekedett szemekkel nézett rám, miközben karomat még mindig erősen tartotta. Szemeimet alkaromra szegeztem, amit Ő is észrevett, s gyorsan elengedett. Ott álltunk egymással szemben, néma csendben. Eddigi idegességem alábbhagyott, helyét átvette a nyugodtság. Dylan jelenléte nyugtató hatással volt rám, s nem értettem miért.

- Montgomery? - kérdezte felvont szemöldökkel, s hangjában ott bujkált egy kis pajkosság. Arcomra kínos mosoly ült ki, úgy bólintottam neki. - Hű! - ennyit tudott kinyögni, de én sem voltam másképp. Nagyon furcsa volt ennyi idő után újra látni Őt.

- Rosati .. - suttogtam halkan, Ő pedig felkacagott. Értetlenül néztem rá, Ő pedig magyarázkodásba kezdett, melyet én kíváncsian hallgattam végig.

- Szerinted nem abszurd, hogy egy hatalmas bevásárlóközpontban, pont neked megyek? Tudod, hogy örültem gimnázium után, mikor végre nem kellett lássalak, erre ismételten beléd botlok - szavai bántóak voltak számomra, bár ezt már megszoktam Dylantől, így minden amit mondott, lepergett rólam.

- Itt élsz? - kérdeztem, figyelmen kívül hagyva előző, sértegető szavait. Egy dolog biztos, mégpedig az, hogy Dy semmit sem változott. Ugyanúgy szeret kötekedni, mint azelőtt, bár az is lehet, hogy csak velem ilyen. Nem tudom.

- Két hete költöztünk ide, Los Angelesből - felelte lazán, én pedig aprót bólintottam, mert nem tudtam, erre mit is kéne mondanom. - Nem lenne kedved eljönni velem vacsorázni, Montgomery? - kérdezte, szemeim pedig felcsillantak. Mindig is kíváncsi voltam, milyen is lehet Rosatival egy randi, s bár akkoriban esélytelen volt, hogy valaha is elhív, most megtörtént a dolog, én pedig izgatottan mondtam neki igent. Hirtelen minden rossz érzésem elszállt, s helyét átvette az izgatottság.
- Nekem most mennem kell. Itt a lakcímem, hétre gyere értem - nyújtottam oda neki egy papírt, aztán sietősre vettem a formát, hiszen Selena várt rám. Szaladtam vissza a ruhaboltba, abban reménykedve, újdonsült 'barátnőm' még ott tartózkodik. Természetesen ott volt, s elég morcosan nézett rám, mikor észrevette: megérkeztem.
- Hova a fenébe rohantál el így? Tudod, hogy megijedtem? Azt hittem itt hagytál - förmedt rám idegesen. Gondoltam bevetem az aduászomat. Elővettem legbájosabb mosolyomat, s próbáltam a legédesebb hangomon megszólalni.
- Találkoztam egy régi osztálytársammal. Randira hívott - rebegtettem pilláimat, miközben 'izgatottan' mosolyogtam. Selena arcára apró mosoly kúszott, úgy nézett mélyen szemembe. Aztán két tenyerét összecsapta, s ugrálni kezdett.
- Úristen, de jó! Akkor mehetünk dupla randira! - sikongatott halkan, úgy, hogy senkit ne zavarjon meg a vásárlásban. Aprót biccentettem felé, ezzel jelezve, elfogadom ajánlatát, miszerint négyesben fogunk randevúzni. Bár semmi kedvem nem volt hozzá, nem akartam megbántani szegény lányt, aki ennyire rákészült a dologra. Ezek után jött a nap legfárasztóbb része. A ruhavásárlás. Az Én ruhám megvásárlása. Órákig császkáltunk boltról boltra, mire megtaláltuk a tökéletes ruhát. Aztán Selena az autójával hazadobott, s kezdetét vette a készülődés. Először lehámoztam magamról a mai ruhámat, aztán bevetettem magam a tűzforró vízbe, mely eleinte szokatlan volt testemnek, de egy idő után megszoktam, s kellemessé vált. Mikor már negyed órája áztattam magam, a fürdőkád feletti szekrény, harmadik polcára nyúltam, s leemeltem onnan a citrus-mentol aromájú tusfürdőmet, majd miután nyomtam egy kicsit a kezemre, behabosítottam, s szétoszlattam testemen. Ezek után kimásztam a meleget adó kádból, s magam köré tekertem a hófehér törölközőmet, mellyel szárazra töröltem testem minden zugát, aztán jöhetett a hajam, s az arcom. Hajamat miután kivasaltam, laza, mégis elegáns kontyba kötöttem, ezt a technikát még anyukámtól tanultam, mikor kicsi voltam. Szemeimet füstösre sminket dobtam fel, arcomra egy kevés pirosítót tettem, ezzel fokozva az összehatást. Ruha gyanánt egy elég dögös, merész szettet sikerült beszereznem a mai nap folyamán, melyhez muszáj volt tangát öltenem hátsófelemre. Miután a ruhát is magamra aggattam, belebújtam egy lila, magassarkú bokacsizmába, és kész is voltam. Pontban hétkor megszólalt a csengő, én pedig sietve nyitottam ajtót. Arcomra hatalmas mosoly kúszott, mikor megpillantottam az ajtóban álldogáló Dylan-t, kezében egy szál vörös rózsával. Közelebb jött, s nyomott egy csókot homlokomra, aztán átnyújtotta a rózsát.
- Tudod, mindig is tetszettél nekem - suttogta fülembe, miközben megöleltem. Éreztem, ahogyan arcom magára ölti a vörös színt, így fejemet lehajtottam. Dy még nem tudott a dupla randiról, így kicsit féltem neki elmondani, hátha valami baja lesz vele. Dylan mindig is nagy nőcsábász volt, de ezzel együtt egy igazi bunkó is. Nem fél kimondani azt, amit gondol, még akkor sem, ha fáj az illetőnek, akinek címezi a dolgot.
- Figyelj, Dylan! Lehet, hogy nem fog tetszeni a dolog, de a ma esti randi nem lesz igazi randi. Mármint az lesz, csak többen leszünk. Vagyis.. Na, szóval az van, hogy dupla randi lesz. Tényleg nem én akartam így, úgyhogy kérlek ne akadj ki, de.. - nem tudtam folytatni az össze-vissza hadoválást, mert Dylan küldött felém egy megnyugtató mosolyt, aztán így szólt:
- Semmi baj, Kat! És, ki lesz a szerencsés páros, akik velünk tarthatnak, eme csodálatos éjszakán? - kérdezte Dylan. Igen, Ő mindig is ilyen kifinomultan beszélt. Régen idegesítőnek találtam, most már úgy gondolom, aranyos.
- Hát, a franciatanárom, Justin, és a gyönyörű, spanyol beütésű barátnője, Selena - feleltem, két szemforgatás között, Dylan pedig felkuncogott. Látta rajtam, hogy semmi kedvem velük lenni. Hiszen miért is lenne? Justin átvert. Azt mondta, hogy semmi nincs közte, és Sel között, mégis ma viszi 'újrakezdős randira'. Azt hittem, lettünk olyan jóba a napok során, hogy elmondja nekem ezeket a dolgokat, és hogy megbízzon bennem, de úgy látszik tévedtem.
Dylan kiment a lakásból, én pedig miután lekapcsoltam az összes lámpát, kulcsra zártam az ajtómat, s el is indultunk. Dy egy gyönyörű Audi A9-essel érkezett, mely ezüst színben pompázott. Ajkaim enyhén elnyíltak egymástól, s ez a mellettem haladó fiúnak is feltűnt, mert elismerő pillantásokkal jutalmazta autóját. Úriember módjára nyitotta ki előttem az ajtót, s miután behuppantam az anyósülésre, körbement, s beszállt a volán mögé. Lediktáltam neki a címet, azaz Justin címét, aztán útnak is eredtünk.

***

Az út húsz perc alatt eltelt, viszonylag csendben. Mikor megérkeztünk a gyönyörű ház elé, Dy is csodálkozva mérte végig, a hatalmas kertes házat. A csengőhöz sétáltunk, s egy kis hezitálás után megnyomtam. Míg várakoztunk, Dylan ujjainkat összekulcsolta. Eleinte furcsálltam, de aztán egy mosollyal díjaztam. Az ajtó nyílt, s megjelent Selena, Justinnal karöltve. A lányon a ma választott ruha volt, Justin pedig mint mindig, most is tökéletes volt. Nem is értettem, hiszen azt mondta, beteg. Talán abban is hazudott? Hm.. szarkazmus. Már éppen indultunk volna, mikor tekintetem megakadt valamin..