Chapter Three ~ Visitor

KATNISS MONTGOMERY

Bár be akartam menni az egyetemre, nem tehettem. Nagyon azon voltam, hogy bevonszoljam magam, orvosi utasítás ellenére, de a hátam még a tegnapinál is jobban fájt, így jobbnak láttam, ha otthon maradok. Már kora reggel fent voltam, viszont minden apró mozdulatsor után éles fájdalom nyílalt gerincembe, így próbáltam mozdulatlan maradni. Az egész napom azzal ment el, hogy feküdtem, unatkoztam, s néha-néha olvastam, de őszintén semmihez nem volt kedvem, így a nap nagy részét mozdulatlanul feküdve, a gondolataimba temetkezve töltöttem. Nagyon sokat töprengtem Justinon. Tényleg.. Ő egy olyan férfi, akire minden nőnek szüksége van. Jóképű, figyelmes, kedves.. Annyira szánalmasnak érzem magam. Belép egy ilyen fiú az életembe, és nem tehetek semmit, hiszen ilyen az én szerencsém. A fiú, aki annyira felkelti az érdeklődésemet, a tanárom. Ez annyira abszurd számomra, s teljes mértékben sajnálatraméltónak tartom magam. Hiszen egész életemben erre vártam, és mikor megtörténne, minden tönkremegy. Persze nem vagyok szerelmes, ennyi idő alatt szerintem nem is alakulhat ki szerelem, de valami különös, megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek iránta. Egy erő, amely hozzá húz, s amely azt mondja: ne hagyjam elmenni. Délután négy környékén, mikor már úgy éreztem meghalok unalmamban, kulcszörgésre eszméltem fel. A bejárati ajtó nyílt, s Bethany rohant be rajta. Igen, Ő az egyetlen személy, akinek lakáskulcsa van hozzám, vészhelyzet esetére.
- Úristen Niss! Hallottam mi történt. Jól vagy? - kérdezte barátnőm aggódva, s közben leült mellém az ágy szélére. Nagy nehezen felültem, fájós hátamat pedig a hideg ágytámlának döntöttem, mely eleinte fájdalmat okozott, de eme érzés szép lassan elmúlt, s átvette a helyét.. a nagy semmi. Semmit sem éreztem.
- Beth! - mosolyogtam kedvesen legjobb barátnőmre. - Nyugalomra semmi ok, egészen jól vagyok! Honnan hallottad, hogy mi történt? - kérdeztem zavarodottan. Hiszen csak Mr. Bieber, azaz Justin volt ott, amikor az eset történt.
- Az egész iskola erről beszél - mondta, miközben értetlenül meredt rám. Egyáltalán nem akartam, hogy mindenki tudja azt, ami a tegnap este történt. Nincs szükségem hülye pletykákra, sem utálkozókra, sőt, még sajnálatra sincs.
- Hogyan tudódott ki? - tettem fel a kérdést, mely a szívemet nyomta. Bethany megrántotta a vállát, ami csak annyit jelentett: fogalma sincs a dologról.
- Elhoztam neked minden fontosabb dolgot, hoztam pár üzenetet, és Aaron azt üzeni, hogy holnap Ő és Sue meglátogatnak. Mark nem tudott jönni, mert valami délutáni büntetést kell leülnie, Chris pedig azt mondta, hogy rettenetesen sietnie kell valahová - taglalta el röviden a dolgokat, s Christian nevének hallatán gyomron görcsbe rándult. Teljesen megfeledkeztem a dologról, viszont barátnőm csillogó szemeit látván, mikor szerelméről beszél, úgy döntöttem, nem mondom el neki. Valószínűleg csak az alkohol miatt nyomult rám Chris, hiszen szereti Bethanyt. Valamelyik nap megpróbálom vele megbeszélni a történteket, de addig is.. hallgatok róla.
- Figyelj csak Beth... - kezdtem volna, de valaki csöngetett. Bethany rám emelte tekintetét, szeméből értetlenség tükröződött. Én csak megrántottam a vállamat, ezzel jelezve: fogalmam sincs ki az.
Beth elszökkent az ajtóig, s hatalmasra tárta azt. Arcomra kiült a meglepődöttség, mikor megláttam az ajtóban álló személyt, s ezzel legjobb barátnőm sem volt másképp.
- Ó! Helló - köszönt Bethany halkan, aztán tekintete köztem, és vendégem között cikázott. - Asszem, jobb ha én most megyek. Holnap ugyanekkor jövök - mosolygott rám Beth, nyomott egy puszit homlokomra, intett egyet, s már el is tűnt.
Justin becsukta maga mögött az ajtót, aztán elindult felém. Útközben végigmérte az egész lakást. Szégyelltem magam, hiszen rettenetes nagy volt a kupleráj, amit még tegnap előtt hagytam. De hát, mozgásképesség hiányában a takarítást el kellett napoljam. Leült az ágy szélére, s rám mosolygott.
- Jobban vagy? - kérdezte, tekintete aggódást, és komolyságot sugárzott, de szája szélén ott bujkált egy apró mosoly.
- Persze - vigyorogtam rá, Ő pedig megkönnyebbülten bólintott. - Ugye tudod, hogy nem kell meglátogatnod? - kérdeztem, s csak azután, hogy kimondtam, jöttem rá, mekkora bunkó voltam. - Mármint nem úgy értem, csak gondolom neked is van jobb dolgod, így hát nem muszáj látogatnod - javítottam ki magamat gyorsan, nehogy a végén még félreértse.
- Én mentettelek meg Katniss! Én vagyok a hősöd. Muszáj tudnom róla, hogy jól vagy-e - villantotta ki tökéletes, hófehér fogait, én pedig éreztem, hogy arcom forrósodik, aztán felveszi a piros színt. Úgy nézhettem ki, mint egy rák, s fejemben végig egy mondat csengett. "Én vagyok a hősöd." Próbáltam laza maradni, de mikor megszólaltam, hangom három oktávval feljebb csengett, amitől én is meglepődtem.
- Hát, akkor köszönöm, hogy meglátogattál - mosolyogtam, s próbáltam kerülni a szemkontaktust. Nem értettem, mi van velem.
- Kérdezhetek valamit, Nissa?
- Már kérdeztél - kuncogtam halkan, Ő pedig megforgatta szemeit.
- Szóval. Miután felépülsz, lenne kedved eljönni velem valahova? - lesokkolódtam. Komolyan, randira hívott az egyik tanárom? Oké, hogy csak két évvel idősebb mint én. Oké, hogy jóképű, izmos, tökéletes mosolya van. Oké, hogy illedelmes, kedves, figyelmes és jó fej, de akkor is a tanárom.
- Ne haragudj, de ez nem lenne helyes! A tanárom vagy Justin - mondtam, Ő pedig értetlen fejet vágott.
- Úgy értettem, hogy mint barátok, elmenni valahová. Nem nagyon ismerem a várost - mondta, én pedig azonnal lesütöttem szemem, s úgy égett a bőr a pofámon, mintha most öntöttek volna arcon forró vízzel.
- Ó! Persze elmegyek veled valahová - makogtam halkan, mint egy fogyatékos, akinek nem erőssége a beszéd. Ő kedvesen rám mosolygott, s bólintott egyet.
- Akkor én megyek is - állt fel, intett majd mielőtt távozott volna, az ajtóban megállt. Ekkor tűnt fel, hogy ma is, mint mindig, tökéletesen fest. Felsőtestét rövid ujjú, terepmintás póló fedte, így tökéletes rálátást nyújtott izmos kezeire, melyek tetoválásokkal voltak borítva. Nadrág gyanánt, egy hófehér ülepes nadrágot választott, s szettjének kihagyhatatlan kelléke volt, a nadrághoz hasonló színű Supra cipője. Kezén aranyóra volt, fején pilóta-napszemüveg. Haja tökéletesen volt felzselézve, kezeit zsebébe dugta, s úgy nézett vissza rám.
- Szia - mondtam kedvesen, biccentett egy utolsót, aztán kilépett az ajtón, s maga után becsukta azt.