Chapter Eleven ~ Surprised

KATNISS MONTGOMERY

Megrebegtettem pilláimat, azután pedig óvatosan kinyitottam szemeimet. Olyan volt, mintha mázsás súly nehezedne rájuk. Gyenge voltam, és nem bírtam nyitva tartani. Éreztem, amint valaki kezemet fogja. Minden erőmet összeszedtem, s megszorítottam a mellettem ülő személy kezét, ki azonnal felpattant, s kirohant a helyiségből. Pár perccel később -amint hallottam- orvosok rohantak be hozzám, s azonnal kérdezgetni kezdtek, de én egy apró 'igen' válasz kinyögése után annyira fáradtnak éreztem magamat, hogy újra álomba szenderültem. Mikor legközelebb felébredtem, már ki tudtam nyitni szemeimet. Óvatosan félrefordítottam fejem, bár rettenetes nagy fájdalmat éreztem, azért megtettem ezt a pár mozdulatot. Mellettem Beth ült, szemei le voltak hunyva.
- Beth - suttogtam minden erőmmel, szemei kipattantak, azonnal sírni kezdett. Nem értettem. Semmit sem értettem, és ez volt a legrosszabb az egészben. - Mi történt? - nyögtem ki ezt a két szót, melytől tüdőmben hatalmas égető fájdalmat éreztem.
- Hívok orvost, aztán visszajövök - mondta Bethany, ezzel elment. Tétlenül feküdtem ott, arra várva, hogy barátnőm visszaérjen. Mikor az orvosok megjöttek, azonnal beszélni kezdtek. Infúziót cseréltek, s a hogylétemről kérdeztek. Miután egy fél órás vizsgálat után kimentek, Bethanyvel maradtam. Ketten. Még mindig gyenge voltam, de már jóval több erőm volt, mint azelőtt.
- Elmondok mindent - mondta Beth, hiszen tudta, hogy ezt akarom. - Szóval - kezdett bele. - Baleseted volt. Kómában voltál. Hat hónapig - felelte nehezen, én pedig kétségbeesett tekintettel néztem rá. Hat hónap.. rengeteg idő. Nem akartam elhinni. Annyira, furcsa volt. Szememből egy könnycsepp hullott ki, de azonnal li is töröltem, aztán feltettem Bethany számára azt a kérdést, mely azonnal megfogalmazódott bennem.
- A többiek, emlékeznek még rám? - Beth elnevette magát. Nem "nevetséges" nevetés volt, hanem amolyan "hülye vagy?" nevetés.
- Hogy a fenébe ne emlékeznének? Sue és Aaron minden nap bent voltak nálad. Mark és Chris is rendszeresen jártak hozzád, két-három naponta. Sőt, a csoporttársaid. Tudod, Clara, az alacsony, vörös, szeplős lány, és Tara a duci szőke. Heti egyszer meglátogattad. Ó, és Mr. Bieber, és Selena is jöttek hozzád, elég sokat - mosolygott, én pedig gondolkozni kezdtem. Hiszen Selenaval alig találkoztam.. - Mi az utolsó emléked? - kérdezte Beth.
- Az, hogy Selenaval vásárolni vagyok - mondtam, neki pedig elakadt a szava. Nem is értettem, hogy miért is.
- Nem emlékszel arra, ami utána volt? - kérdezte, én pedig fejemet ráztam -már amennyire tudtam-, ezzel jelezve, fogalmam sincs.
- Hát, pedig egy gimnáziumi ismerősöddel randiztál - mosolygott, én pedig úgy éreztem, ennyi elég volt mára, a dolgokból.

*három hét múlva*

Ma mehetek haza a kórházból, amiben az a legfurább, hogy Justin visz haza. Ő, akivel azóta sem találkoztam, csupán Aaronnal üzente meg, hogy Ő jön értem. Nem értem, hiszen három hete ébredtem fel. Nyugodtan bejöhetett volna hozzám, de nem tette. Sporttáskámmal a vállamon hagytam el a kórházat, azonnal a parkolóba vettem az irányt, ahol már Juss várt rám, fehér Ferrarijában. Beszálltam, Ő pedig mosolyogva üdvözölt. Pár alap kérdés-válasz-hülyeség után Justin furcsa dolgot kérdezett.

- Beszélnünk kéne, ami azon az estén történt.. - kezdte, én pedig semleges tekintettel néztem rá. Elgondolkodtam, de semmi nem ugrott be arról a bizonyos estéről. Hiszen nem is tudtam, milyen estéről van szó.

- Nem tudom miről beszélsz - mondtam kacagva, Ő pedig megsemmisülve nézett rám. Szemeit elborította a düh, de végül megrázta a fejét, úgy nézett rám.

- Akkor mindegy - mondta furcsán. - Egyébként együtt vagyunk Selenával - mosolygott, de ez amolyan fölényes mosoly volt. Mintha haragudott volna rám, s ezzel akarna visszavágni. Hát, sikerült neki. Rosszul esett. Bár gondoltam, hogy nem várhat rám örökké, végül is hat hónapig "halott voltam", de akkor is azt hittem, hogy lehet köztünk valami. Úgy tűnik, rosszul gondoltam. Ez után az egész út csendben telt. Justin kitett a házam előtt, én pedig egy apró 'köszönöm' után felcsörtettem. A kulcsot a zárba helyeztem, elforgattam, ám ami bent volt, az igencsak meglepett..