Chapter Nine ~ Decision

JUSTIN BIEBER

Egész éjszaka csak dühösen forogtam, egy szemhunyásnyit sem aludtam, s mikor végre úgy éreztem, hogy az éjszaka súlya a szememre nehezedik, megszólalt az ébresztőm. Dühösen másztam ki az ágyból, s legszívesebben be sem mentem volna dolgozni, de mivel kötelességem, ezért megtettem. Egy óra alatt készen voltam, tökéletes megjelenéssel indultam el hófehér Ferrarimhoz, s azzal indultam meg az iskolába. Mindig is utáltam ezeket az építményeket, ahányszor tehettem, ellógtam a tanítási órákat, de most nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezt megtegyem. Így hozta a Sors, tanítanom kell. Ma Selena eljön hozzám, és a válaszomat követeli, de én nem tudok dönteni. Nem veszíthetem el a munkámat, de azt a csodálatos, törékeny lányt sem, akit az elmúlt hetekben annyira megkedveltem. Legszívesebben felképelném Sellyt, hogy térjen már észhez, de ezt azért mégsem tehetem. Mikor beálltam az épület parkolójába, az órámra pillantottam, mely szerint még fél óra volt tanítás kezdetéig. Nem akartam összetalálkozni Nissával, ezért az autóban maradtam, előkaptam zsebemből az arany Iphone-omat, azon keresztül pedig megrohamoztam a Twittert. Sokáig nézegettem, mikor megakadtak szemeim egy képen. Selena töltötte fel, egy ideig néztem.

@selenagomez az élet nehéz..

Elgondolkoztam azon, hogy milyen szépséges lány, mégis mennyire gonosz. Olyan boldogok voltunk együtt, de az már a múlt. Szerettem Őt. Tiszta szívemből szerettem, mindent megadtam neki, Ő mégis folyamatosan vitatkozott. Olyan volt, mint egy hárpia. Talán ez okozta kapcsolatunk vesztét. Mikor feleszméltem, már rég bent kellett volna lennem, így kipattantam az autóból, s miután meggyőződtem róla, hogy rendesen bezártam a járművet, rohanni kezdtem befelé. Éppen beértem az első órámra, ami pechemre Kattel volt. Mivel ugyanúgy kell kezeljem, mint a többi diákomat, többször is felszólítottam, Ő pedig dühösen égette rajtam tekintetét, mikor bevágtam neki egy egyest, amiért nem tanult. Nem akartam, de muszáj volt, hiszen a végén még azt feltételeznék, hogy kivételezem vele, azt pedig senki sem szeretné. A végén még gyanút fognának, hogy van köztünk valami. Pontosan én sem tudom, mi az a valami. De kialakult kettőnk közt egyfajta viszony. Hiszen megcsókoltam tegnap, s Ő viszonozta. Biztosan kedvel.
Utolsó órámról kijövet, már éppen indultam volna haza, mikor az igazgató elém toppant. Megijedtem, hátha rájött valamire, de mivel mosolygott, elég valószínűtlennek tűnt a dolog. Végigmért, aztán jókedvűen megszólalt.
- Mr. Bieber! Lenne egy kérésem - felelte kacarászva, én pedig csak furcsán álltam, s néztem rá. Mikor felfogtam, hogy válaszomra vár, heves bólogatásba kezdtem. Csak nem mondhatok neki nemet, hiszen örökre megutál, rosszabbik esetben pedig kirúg. Ez az, amit mindenáron el szeretnék kerülni.
- Szóval, lenne egy kirándulásról lenne szó, amit az iskola szervez a végzős évfolyamnak. Mivel ez az utolsó évük, szeretnénk az egész évfolyamot elvinni egy hétre Miamiba. Mivel mi is tudjuk, hogy elég tehetős ember vagyok, ezért mindent állni tudok a csaknem negyven főnek, beleértve a repülőjegyet, a szállást, az ételt, és a visszautat is. Mrs. Roberts, az irodalomtanár, és én, elmegyünk a diákokkal, de kéne még egy tanár. Magára gondoltam, hiszen maga fiatal, és a fiatalok kedvelik magát. Az ön utazását is állom, csak a válasza kell. Benne van? - kérdezte, s annyira izgatott volt, hogy nem tudtam neki nemet mondani. Na meg nem is akartam, hiszen Miami legalább ötezer kilométerre van innen, én nem tudtam volna állni az egész hetet. Azonnal igent mondtam ajánlatára, tehát két hét múlva indulunk Miamiba, ám arra nem gondoltam, hogy Nissa is végzős, ezért Ő is ott lesz, hacsak nem jön el.

***

A nappali, fekete bőrkanapéján ültem, s az ujjaimat tördeltem, mikor csöngettek. Tudtam, hogy Selena az, ám semmi kedvem nem volt ajtót nyitni. Életkedvtelenül csoszogtam el a bejárati ajtóig, majd hatalmasra tártam azt. Gyönyörű ex-barátnőm, arcán hatalmas mosollyal libbent be a lakásomba, ám előtte megölelt. Nem öleltem vissza, de Őt ez sem zavarta. Otthonosan mozgott lakásomban. Elslisszolt a konyhába, ahol aztán töltött magának egy pohár narancs levet, s felpattant a konyhapultra. Hatalmas, barna szemeit rám meresztette, aztán arcára sunyi vigyor kúszott.

- Nos, döntöttél? - kérdezte, ám én nem válaszoltam. Üveges tekintettel meredtem magam elé, miközben válaszomon töprengtem. Sem a munkámat, sem pedig Katnisst nem akartam elveszíteni, mégis döntést kellett hozzak. Mély levegőt vettem, egy darabig bent tartottam, aztán kifújtam. Elsétáltam Selenáig, felugrottam mellé, majd erőtlenül megszólaltam.

- Döntöttem - aprót bólintott, aztán válaszra várva pillantott rám.