Chapter Seven ~ Bittersweet

KATNISS MONTGOMERY

Justin arca ideges volt, zavart, és megvető. Furcsa volt, hogy így néz rám, hiszen Ő vágott át engem, Ő hazudott nekem, nem én neki. Nem igazán értettem, de nem is foglalkoztam vele. Úgy éreztem, hogyha Ő lehet lánnyal, akkor én is fiúval. Ez volt az a pont, amikor bevillant valami. Mi közünk nekünk egymáshoz? Hiszen nem járunk, de még annyira jóban sem vagyunk. Semmi közünk a másik szerelmi életéhez, és ezt nekem is el kellett ismernem. Tényleg, semmi.
Két külön autóval mentünk el a Perrie's-ig, amely Seattle legelőkelőbb étterme, nem is tudtam, hogyan lesz helyünk, aztán mikor odaértem, minden világossá vált. Justin ismerte a tulajt. Mondhatni, elég jóba voltak. Sőt, nagyon jóba. Kaptunk egy négyszemélyes asztalt, ahol azonnal helyet foglaltunk. Dylan úriember módjára húzta ki nekem a széket, melyre leülte, Ő pedig mellém helyezkedett el. Mindenki kért egy pohár pezsgőt, aztán rendeltünk ételt. Bár nem nagyon szeretem a tengeri ételeket, muszáj volt azt ennem, mivel más nem volt. Az asztalra kínos csend telepedett. Körülöttünk idősebb, pénzes emberek voltak, úgy éreztem, nem vagyok közéjük való. Selena és Justin tökéletesen néztek ki, hiszen nem csak összeöltöztek, illettek is egymáshoz. Csodálatos, fiatal párt alkottak, viszont Én és Dylan, tök más tészta voltunk. Mint két régi, jó barát. Nem volt meg az összhang, s az a kis szikra, mely a két másik félnél igen. Valakinek meg kellett törnie a kínos csendet, s erre a legalkalmasabb személy nem más volt, mint Selena. Ki is lett volna? Hiszen be nem áll a szája.
- Katniss, Dylan! - szólított kettőnket. - Hogyan ismerkedtetek meg? - mosolygott kedvesen, miközben rólunk kérdezett. Én épp ittam, így az italt félrenyeltem, kérdése hallatán, s miután már túl voltam a fuldokláson, kacagni kezdtem. Nem csak én voltam így, Dy is. Nagyon viccesen történt az összeismerkedésünk, ezt Ő is tudja.
- Na jó, elmesélem - adta meg magát Dylan, aztán belekezdett a történetbe. - Gimnáziumban, kilencedikesek voltunk. Első tanítási nap volt. Több srácot is ismertem a suliból, tehát már akkor voltak haverjaim. Velük mentem a folyosón, mikor Katniss nekem jött. Nem történt semmi, egy gyors bocsánatkérés után továbbsietett, viszont még aznap, egy kicsivel később nekinyitottam az ajtót. Katniss lefejelte, és agyrázkódást kapott. Nem direkt volt, de a makacsságának köszönhetően nem hitt nekem. Az a nap volt az, amikor megutáltuk egymást. Ugye, Kat? - kérdezte mosolyogva, én pedig csak vigyorogva bólogattam, utólag elég gyerekesnek tűnik, de akkor még nem volt az. Bár akkor még csak tizenöt éves voltam, de ez most tényleg mellékes.
- Aranyos - morgott Justin az orra alatt, mire én odakaptam fejemet. Kérdőn néztem rá, Ő pedig dühösen rám. Zavart. Rettentően zavart, hogy oktalanul haragszik rám, s egyre jobban kikívánkozott számon az alábbi rövidke monológ:
- Justin! Elmondanád, hogy mi a franc bajod van egész este? Nem értem. Tudtommal azt mondtad, hogy barátok vagyunk. És, tudod mit mondtál még? Azt, hogy nincs, és nem is lesz közted és Sel között semmi. Most pedig még is itt ülünk, négyen, de igazából csak ketten lettetek volna. Hogy miért is? Mert randira hívtad! Akkor most mi a fene bajod van? Ártottam neked valamit? Elkövettem ellened valamit, ami miatt okkal haragszol rám? Nem! Akkor pedig nőj fel, és állj le! - tátott szájjal figyelte kiborulásomat, de nem szólt semmit, nálam pedig betelt a pohár. Idegesen pattantam fel. - Köszönöm a meghívást, Selena, Dylan, de nekem ennyi elég volt. Elment az étvágyam - mondtam, aztán megindultam. Útközben megérkezett a kaja, így sikeresen nekimentem az étellel szolgáló hölgynek, kinek a tányér egész tartalma ruhájára borult. Nem foglalkozva a bámészkodó tömeggel, sietve tettem meg az utat a kijáratig, ahol aztán feltéptem az ajtót, s örömmel tudattam magammal, végre vége. Legalábbis ezt hittem, ám a következő pillanatban egy kész ragadta meg alkaromat. Justin volt az. Dühös volt, szorítása marta csuklómat. Elkezdett rángatni, én pedig annyira lesokkolódtam, hogy nem szóltam semmit, csak mentem utána. Az étterem hátsóbejáratánál állt meg, ami kihalt volt, s egy árva lélek sem tartózkodott ott. A hideg téglafalnak nyomott, két kezét fejemmel egy vonalban támasztotta meg, úgy beszélt hozzám.
- Katniss! Azért vagyok dühös, mert nem kedvellek, és nem akarom, hogy ezzel a kis nyikhaj, nyálgéppel randizzál. Nem bírom elviselni, ahogyan rád néz, ahogyan megfogja a kezed, ahogyan mosolyog, te pedig kedves vagy vele, és látszik, hogy jól kijöttök egymással. Már az első pillanattól kezdve utálom ezt a gyereket, és tudod miért? Mert ugyanaz tetszik neki, aki nekem is. A kurva életbe, milyen régóta meg akarom ezt tenni - hangja kimért volt, szavai lesokkoltak, s ami ez után következett, az a mennybe repített. Justin arcomat hatalmas tenyereibe vette, s száját ajkaim rabságába ejtette. Csókja édes volt, mint a méz, tele volt érzelemmel, ám bennem mégis keserédes érzés keletkezett, mert rájöttem: ...