Chapter Ten ~ Broken

Drága Olvasóim!

Mint látjátok, megérkeztem az új résszel. A tizedik résszel. Ez nem jelent mást, mint egy évadzárót. Tudom, hogy még csak a tizedik rész, és sokan azt gondoljátok, hogy bolond vagyok, amiért ilyen kevés rész után lezárok egy évadot, de én már a kezdetektől így terveztem. Összesen három évad lesz, ez volt az első. Az évadzáró annyit tesz, hogy ezzel a résszel lezárom egy szakaszát a történetnek, s a következő rész egy hónap múlva érkezik! Remélem nem utáltok nagyon, és ezek után is ugyanúgy lesznek olvasóim! További szép napot, és jó olvasást!

Vivianne

SELENA GOMEZ

Még mindig utáltam magamat, amiért ezt tettem, de nem volt más választásom. El kellett őket szedjem egymástól, és ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. Huszonegy éves, érett nő vagyok, mégis úgy viselkedek, mint egy kislány. Nem hiszem el, hogy képes vagyok így szétválasztani Őket, de egyszer meg fogják érteni, hiszen Justin börtönbe is kerülhetni emiatt. Katniss hálás lesz azért, amiért megmentettem a szerelmét a börtöntől, na meg az én szerelmemet. Szeretem Justint, és szörnyű abban a tudatban élni, hogy Ő nem viszonozza az érzéseimet. Talán ezért akarom ennyire magamhoz láncolni Őt, mindenáron. Feszült volt kettőnk közt a hangulat. Próbáltam magabiztosnak tűnni, de nem mindig sikerült.
- Döntöttem - suttogta elgyengülten, szemeim könnyekkel teltek meg, még mindig nem tudtam felfogni, hogy miattam ilyen. Nem engedtem utat a sós cseppeknek, hiszen erősnek kellett maradnom. Kérdőn néztem rá, s arra vártam, hogy elmondja döntését. - Kidobom Nissát - közölte szárazon, miközben gyilkos tekintettel nézett rám. Ha eddig nem utált volna eléggé, most mát biztosan gyűlöl, de megértem. Csak magamnak köszönhetem. Aprót bólintottam, de már egyáltalán nem akartam ezt az egészet. Gonosznak kell tűnnöm, s ezt csak egy módon érhetem el. Szívtelenséggel. Elővettem undorító énemet, leugrottam a konyhapultról, s Justin lábai közé fészkeltem magamat. Ajkaiba kezdtem suttogni.
- Jó kisfiú vagy! - kacagtam, aztán számat övére tapasztottam, eltolt magától, mire én felnevettem, de belül megszakadt a szívem. - Akár már most is elmehetünk Kathez? - kérdeztem, miközben egyik szemöldökömet felvontam. Justin rám emelte gyűlölettel teli tekintetét, hezitált egy darabig, aztán megszólalt.
- Nem! Majd holnap - közölte, aztán bement a nappaliba, s bekapcsolta a televíziót. Leültem mellé, kettőnk közt kínos csend uralkodott, a tévében lévő focimeccs halk morajlása hallatszott, egyébként pedig semmi. Juju a távirányítóért nyúlt, s átkapcsolta a tévét. Éppen a hírek mentek, így felhangosította a tévét, melyet mindketten kikerekedett szemekkel bámultunk. Az elejét nem láttuk, de így is felkeltette a figyelmünket.

-(..) A fiatal lányt a helyszínen újra kellett éleszteni. Másodperceken múlott az élete. Súlyos sérülésekkel szállították kórházba, belsővérzése volt, s a fejét hatalmas ütés érte. A baleset további részleteiről nem tudunk, feltehetőleg nem öngyilkossági kísérlet volt, a rendőrség azonnal elkezdte kivizsgálni az ügyet, s kikérdezni a szemtanúkat. Egy szemfüles szemtanú, aki arcát nem vállalta fel, nyilatkozott nekünk. - beszélt monoton hangon, a harmincas éveiben járó, csinos bemondó hölgy, aztán a kitakart arcú lányra terelődött a kamera, aki beszélni kezdett, mi pedig csak csendben figyeltük az eseményeket.
- A hölgy rettenetesen sietett. Sírt, és rohant. Az úttest előtt megállt, körbenézett, majd átrohant. Mielőtt átért volna, jött a teherautó.. Minden olyan hirtelen történt. Szörnyű volt - csuklott el a hangja a végére.

A bemondóhölgy újra beszélni kezdett, de Justin kikapcsolta a tévét, s idegesen tördelte az ujjait.
- Szegény lány - suttogtam elképedve, hiszen szörnyű belegondolni. Mi van akkor, ha velem, vagy egy ismerősömmel történik..
- Itt az ideje, hogy távozz, Selena! - felelte Justin, én pedig nem akartam vitatkozni, felálltam, s kislisszoltam a nappaliból. Belebújtam cipellőmbe, távozásom előtt pedig odaszóltam, a még mindig a kanapén ülő fiúnak.
- Holnap reggel itt vagyok. Még tanítás előtt elmegyünk Kathez - üvöltöttem. Mikor J rám nézett, kacsintottam egyet, a hatásfokozás érdekében, aztán hazafelé vettem az irányt.

***

@aaroncollins a legjobb barátom..St. Peter kórház..

Hajnali hat óra van, Justin háza előtt állok, s arra várok, hogy végre ajtót nyisson. Egész este alig aludtam, de még mindig célom megvalósításáért küzdök. Justin kinyitotta az ajtót, én pedig elképedve néztem, hogy lehet hajnali hatkor is ilyen tökéletes. Lábait fekete latexnadrág fedte, tökéletesen kidolgozott felsőtestét pedig hófehér trikó fedte, megjelenésének elhagyhatatlan darabja volt, fekete, fényes farmerdzsekije, ami összhangban tartotta, egész kinézetét. Cipő gyanánt fehér Suprát választott, fejére fekete napszemüveget tett. Haja az ég felé meredt, szemei dühösen csillogtak. Nem szólt, egy szót sem, kinyitotta fehér Ferrariját, én beültem az anyósülésre, Ő pedig a volán mögé. Mielőtt elindultunk volna, elővette telefonját. Nem tudtam mit csinál, de mikor a telefon kiesett kezéből, s az ülésen ért földet, megijedtem. Justin szája felvette az 'o' alakot, üveges tekintettel bámult előre. Megfogtam a telefont, megnéztem mi az, ami ennyire felzaklatta. Egy kép. Számomra ismeretlen fiú volt rajta, szomorú tekintete volt. Mikor elolvastam, nyilvánvalóvá vált, hogy miért is érzi magát rosszul. Megsajnáltam, de nem tudtam, hogy ki az a fiú, úgyhogy Justin felé fordultam.

- Ki ez a srác? - tettem fel a kérdést, Justin pedig egy másodpercre felém pillantott, aztán vissza maga elé. Ideges, dühös volt, és félt.

- Nissa legjobb barátja - felelte, én pedig megrökönyödtem. Katniss? Katniss kórházban van? Úristen.. - gondoltam magamban. 

- Menjünk oda - suttogtam. Láttam J-n, hogy valamit akar mondani, de nem tette. Azonnal a kórház felé vette az irányt. Ötvenes zónában nyolcvannal repesztett, de nem zavarta, ahogyan engem sem. Szörnyű bűntudat lett úrrá rajtam, úgy éreztem, mindenről én tehetek. 

A kórházba érve, azonnal odarohantunk a recepciós pult mögött álló, fiatal, csinos hölgyhöz, aki készségesen segített egy előttünk álló pároson. Mivel Justin még mindig sokkos állapotban volt, én beszéltem a nővel.

- Jó napot! Katniss Montgomeryhez jöttünk - hadartam idegesen, a hölgy pedig sajnálkozó pillantásokat lövellt felénk.

- Harmadik emelet, kétszázhúszas kórterem. Nagyon sokan vannak fent nála - felelte, mi pedig bólintottunk, s azonnal rohanni kezdtünk. Mikor az emeletre értünk, megpillantottunk egy csapat, számomra ismeretlen fiatalt. Feltételeztem, hogy Kat barátai azok, hiszen két lány, és három fiú ült ott, az egyik fiú ismerős volt a képről, de a többiek nem. Az egyik lánynak, akinek rikítóan vörös hajszínét azonnal kiszúrtam, kisírt szemekkel ült. Justin odasietett hozzájuk, én pedig követtem Őt. Elveszett voltam, és senkit nem ismertem közülük.

- Justin! - szólt meglepetten a képen szereplő fiú, aki Aaronnak hívtak. - Mit keresel itt? - kérdezte elképedve. Justin figyelmen kívül hagyta a fiatal srác kérdését, a vörös lány felé fordult, s idegesen kezdett el beszélni az ijedt lányhoz.

- Beth! Mi történt Niss-szel? - kérdezte, a fiatal, kétségbeesett lányt, akit Bethnek hívnak. A lány élettelenül megrázta a fejét, aztán újra sírásba tört ki. Biztos voltam benne, hogy Ő Kat legjobb barátnője.

- Elütötte egy teherautó - szólalt meg egy göndör hajú srác, elcsukló hangon. Ekkor hasított belém a felismerés, miszerint a tegnapi lány, akiről a hírek szóltak, nem más volt, mint Montgomery. Justin idegesen vert a falba, a többiek pedig nem értették, hogy mi baja. Hiszen Ők nem tudnak a két fiatal kapcsolatáról. Úgy éreztem, itt az idő, hogy én is megszólaljak. Megköszörültem torkomat, tekintetem pedig megállapodott Aaronon.

- Jól van? - hangom elcsuklott. Rájöttem, hogy hülye kérdés volt. Hogyan lenne jól? Elütötte egy kamion.. Az ember olyankor nem szokott jól lenni.

- Kómában van - suttogta, mire Justin odakapta tekintetét, aztán leült a földre, idegesen hajába túrt, majd arcát kezeibe temette.

Összetört...