Chapter Fourteen ~ I Leave The University

KATNISS MONTGOMERY

Elaludtam. Arra keltem, hogy valaki csönget, majd kopog. Fáradtan csoszogtam el az ajtóig, majd kinyitottam azt. Legnagyobb meglepetésemre Selena állt az ajtóban, arca aggodalmat, és szomorúságot sugárzott.
- Selena? - kérdeztem mosolyogva, hiszen rég láttam már Őt, s bár Justinnal együtt van, emiatt nem haragudhatok rá. Bólintott. - Baj van? - kérdeztem, hiszen felettébb furcsa volt a viselkedése. Megvonta a vállát, aztán besasszézott a nappaliba. Leült a fotelba, én pedig odaültem, vele szembe. Vett egy hatalmas levegőt, amit aztán kifújt. Zavart voltam, és kíváncsi. Bárcsak megszólalni! - gondoltam magamban, Selena pedig, mintha meghallotta volna a gondolataimat, szólásra nyitotta a száját.
- Tudod, nehéz ezt mondanom, és talán később meg is fogom bánni, de úgy érzem, muszáj tudnod - szünetet tartott. - Justin nem engem szeret, hanem téged. Igen, talán hihetetlennek hangzik, de így igaz. Mielőtt kómába estél - a levegőt szaggatottan vette, s nagy erőfeszítés kellett neki ahhoz, hogy ne sírja el magát. -, azelőtt, ti - megint csendben maradt, szeméből egy könnycsepp szaladt ki. - csókolóztatok - mondta ki végül, én pedig nem hittem a fülemnek. - Nem fogok az utatokba állni - mosolyogta el magát, aztán odajött, megölelt, s távozott. Abban a pillanatban irtó boldog volt, és egyben elkeseredett is. Egy valamiben voltam csupán biztos: otthagyom az egyetemet.

SELENA GOMEZ

Sírva távoztam Katniss lakásáról, azonnal hazafelé vettem az irányt. Tudtam, hogy Justin még nincs otthon, így gyorsan kellett cselekednem. Összepakoltam az összes cuccom, írtam egy búcsúlevelet, aztán autóba szálltam, és távoztam. Nem tudtam, merre menjek, hová menjek, mit tegyek, így megálltam egy szórakozóhely előtt, és befelé vettem az irányt. Leültem a bárpulthoz, szemeimből könnyek záporoztak. A mellettem lévő férfi perverzen nézett végig rajtam, de mikor meglátta lefolyt sminkem, és vörösre dagadt szemeimet, tovább állt. Hál istennek - gondoltam magamban. Rendeltem egy vodkát, szárazon, lehúztam, aztán csak ültem ott, gondolataimba temetkezve. A következő pillanatban egy ismerős hang csapta meg fülemet.

- Mi a baj? - kérdezte Aaron, én pedig apró mosolyra húztam számat. Akkor ismerkedtünk meg, mikor Kat balesete volt. Azóta sokszor beszéltünk már, rendes fiú, és helyes is, csak ezt eddig nem vettem észre, mert folyamatosan Justinon kattogtam.

- Szia, Aaron - mosolyogtam enyhén, aztán magamhoz vontam. Nem ellenkezett, azonnal visszaölelt. - Szakítottunk Jussal - sütöttem le a szemem, Ő pedig szomorúan nézett rám. Nem tudott mit mondani, de nem is kellett. A csend beszélt helyette.
- Van hova menned? - kérdezte felvont szemöldökkel, én pedig megráztam a fejemet, ezzel nemleges választ sugallva. Bólintott. - Oké. Addig maradsz nálunk, ameddig csak szeretnél - mondta, én pedig hitetlenül néztem rá. Annyira jó hozzám - gondoltam magamban, miközben újra magamhoz öleltem.
- Köszönöm - súgtam fülébe, Ő pedig szorosabbra fogta ölelésünket.

***

@selenagomez Mindenki oké. :)

Egy órája vagyunk Aaronnál. Mivel nincs elég szoba, ezért A szobájába alszom. Bár kicsit kényelmetlenül érint, rettentő hálás vagyok neki, amiért ezt teszi velem. Nem mindenki ilyen jólelkű, és önzetlen, mint Ő. Egymás mellett feküdtünk az ágyon, rajtam takaró volt, ám Aaron egy száll alsónadrágba helyezte be magát, ennélfogva rálátást nyertem tökéletesen kidolgozott izmaira, kockás hasára. Helyes fiú - gondoltam magamban, s el is mosolyodtam gondolataimon.

- Miért mosolyogsz? - kérdezte Aaron vigyorogva, én pedig hevesen rázni kezdtem a fejem. Csak nem mondhatom neki, hogy irtózatosan szexi. Elég nevetséges lenne, és csak leégetném magam. - Gyönyörű vagy - suttogta ajkaimba A, aztán megcsókolt. Felettébb meglepett tette, ám nem ellenkeztem, sőt, még élveztem is. Aaron hevesen, mégis érzelemmel tele csókolt. Levegő hiányában váltunk el egymástól. A arcán hatalmas, kaján vigyor trónolt, végül megszólalt. - Mióta meg akarom ezt már tenni - mondta, én pedig elnevettem magam. Nem szeretem Őt, és sosem fogom annyira szeretni, mint Justint, de majd kialakulnak az érzések. Addig is elvagyok vele, így legalább nem néznek megesett nőcskének.
Másnap reggel Aaron mellkasán ébredtem, fejem rettenetesen hasogatott, bár nem tudtam, mitől. Nyöszörögtem párat, ezzel jelezve A-nek, fent vagyok. Kedvesen rám mosolygott, ám én nem bírtam tovább, el kellett rohanjak a mosdóba, mert olyan szinten rosszul voltam. Miután kiadtam gyomrom tartalmának túlnyomó részét, fogat mostam, és visszamentem Aaronhoz.
- Jól vagy? - kérdezte aggódóan. Nemleges válasz jeléül megráztam a fejem, azután vettem egy mély levegőt, és megszólaltam.
- Azt hiszem...