Chapter Thirteen ~ You Said, And I Quote...

KATNISS MONTGOMERY

Gyomrom görcsölt, én pedig idegesen feszengtem, miközben végigvonultunk az egész épületen, ki, egészen Justin autójáig. Ott megálltunk, Ő pedig a kocsikulcs által kinyitotta az autót. Beszálltunk a sötétített üvegű járműbe, melyben tökéletesen kettesben voltunk, s senki sem hallhatott bennünket. Lábaim remegtek, de hál istennek Ő ezt nem vette észre. Vett egy mély levegőt, aztán belekezdett.

- Arról a telefonhívásról lenne szó, ami pár nappal ezelőtt történt - mondta sokatmondóan, én pedig bólintottam. Kérdőn nézett rám, ahogyan én is rá. Ő az én magyarázatomra várt -ami nem volt-, én pedig az övére. Annyira kellemetlen volt a helyzet, hogy muszáj volt magam elnevetnem. Ő emiatt dühösen nézett rám, aztán megszólalt. - Ne nevess, Kat! Ez komoly dolog - bólintottam, Justin pedig megismételte a mozdulatomat. - Szóval, igaz az, amit akkor mondtál nekem? - kérdezte, én pedig lesütöttem a szemem. Igen. Ez az apró információ, miszerint semmire sem emlékszem, kimaradt. Elgondolkoztam, végül arra jutottam, jobb lesz, ha elmondom neki, az egész történetet.
- Justin, az az igazság, hogy azon az estén rengeteget ittam, és semmire sem emlékszem abból, amit mondtam neked - nyeltem nagyot. Furcsán nézett rám, aztán végigmért. Reménykedtem benne, hogy elmondja mi történt, s sikeres volt a szorításom.
- Azt mondtad, idézem: Justin, te egy rohadt szemétláda vagy, amiért nem veszed észre, hogy beléd szerettem - mondta halál komolyan. Eleinte azt hittem, csak poénkodik, de tévedtem. Helyzetem kilátástalannak tűnt, s biztos voltam benne, most utál. Talán beleszeretettem, bevallom, de soha az életben nem közöltem volna vele ilyen nyíltan, és nyilvánvalóan, ha nem rúgok be. "Köszi, Beth!" - gondoltam magamban, hiszen vele ittam meg annyi vodkanarancsot. Fejemet lehajtottam, arcom vörösödött, én pedig cipőm orrát kezdtem hatalmas szemekkel kémlelni. - Nissa, válaszolj - parancsolt rám erélyesen, de én nem tudtam mit kinyögni. Rohadtul kellemetlenül éreztem magam, s legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. De nem tettem. Ehelyett ott ültem, csendben, kínosan éreztem magam, s tudtam, meg kell szólalnom.
- Hülyeség volt - suttogtam, kipattantam az autóból, és a terem felé rohantam. Justin utánam üvöltött, még egyszer, de nem fordultam vissza, csak gyors léptekkel távoztam. Mikor elértem odáig, hogy tudtam, nem vagyok egyedül, lelassítottam a tempómat, s elsétáltam a laborig.

***

A nap további része rettenetesen unalmasan telt, én pedig végig azon agyaltam: elmondjam-e Jussnak az igazat. Végül arra a döntésre jutottam, hogy tök felesleges lenne, hiszen Ő, és Selena együtt vannak, amiből arra következtetek, hogy szeretik egymást. Nem akarok bezavarni a kettőjük kapcsolatába, ezért inkább nem teszek semmit - mondogattam magamnak, pedig legszívesebben megcsókoltam volna Justint. Még soha sem éreztem a csókját, pedig.. mennyire szeretném.

SELENA GOMEZ

Éreztétek már úgy, hogy az élet tele van rosszabbnál rosszabb dolgokkal? S hogy minden ellenetek játszik? Nos, én jelen esetben így érzem magam. Miután Katniss kómába esett, egy idő után én és Justin összejöttünk. De ez mit sem számít, ha Őt szereti. Mikor megtudta, hogy Kat nem emlékszik a csókjukra, teljesen kiborult. Szörnyű úgy élni, hogy tudom: sosem fog viszont szeretni. Én viszont boldognak akarom látni Őt. Ezért is döntöttem úgy, hogy elmegyek Katnisshez, és mindent elmondok neki. Miszerint Justin szereti Őt. Ettől függetlenül Ők nem lehetnek együtt. Ugyan, hogy is lehetnének? Tanár-diák viszony.. Emiatt börtön jár. - Ezt én mind tudtam, de akkor is meg kellett tennem. El kellett mennem Hozzá, és fel kellett világosítsam arról: Justin Őt szereti, s nem engem.

 @selenagomez Tudnia kell az igazat..

Beszálltam az autómba, beindítottam a motort, ám indulás előtt készítettem egy fotót, melyet meg is osztottam Twitteren az ismerőseimmel, akikkel már egy ideje nem tartom a kapcsolatot. Írtam hozzá egy rövid kis szöveget, melyet szerintem senki sem értett, de nem érdekel, ez illett a képhez, s a hangulatomhoz. Ezután a gázra tapostam és Nissa lakásáig meg sem álltam. Bár idősebb vagyok, mint Ő, volt bennem egy kevés kétely, és egy kis félelem.

Mi van, ha elküld a fenébe, és meg sem hallgat? - aggódtam magamban. Megigazítottam a hajamat, kiszálltam az autóból, majd a kulccsal bezártam. Felmentem az emeletre, vettem egy mély levegőt, és bekopogtam. Az ott eltöltött őrjítő másodpercek, míg Katnissre vártam, óráknak tűntek. Az ajtó nyílt, s Kat jelent meg benne, csapzott hajjal, álmos szemmel. Hoppá, felkeltettem? - kérdeztem meg magamtól.

- Selena? - kérdezte, arcára apró mosoly ült ki..